Kihalhatnak az orángutánok 2025-re

Az orángután, Ázsia őserdeinek „vadembere” húsz éven belül eltűnhet – állítja egy állatvédő aktivistákat tömörítő szervezet.

A WWF, a World Wildlife Foundation előrejelzése szerint az elmúlt évszázadban 91 százalékkal csökkent a Borneó és Szumátra szigetén élő emberszabású majmok száma.

Megfeleződött a populáció

1987-ben 45 és 60 ezer közöttire becsülték az orángutánpopulációt a világon. Ez a szám 2001-re gyakorlatilag megfeleződött: két évvel ezelőtt már csak mintegy 25-30 ezer példány maradhatott fenn közülük, és az orángutánok többsége a védett övezeteken kívül élt.
Az emberszabású majmoknak két faja létezik Borneón és Szumátrán: a borneói a Pongo pygmaeus rendszertani elnevezést kapta, a másik pedig a Pongo abelii névre hallgat – legalábbis tudományos körökben.
A szumátrai változatot, a Pongo abelii-t fenyegeti a nagyobb veszély a WWF szerint. Ez a faj a kritikusan veszélyeztetettek közé tartozik, s alighanem már csak kilencezer példány maradt belőle. A faj kihalását „természetesen” a trópusi esőerdők irtása és felszabdalása okozhatja.
A fenyegetés, az erdőirtás több ok miatt „népszerű”: egyrészt a fakitermelés, a faanyag kereskedelmi hasznosítása jelentős húzóerőt jelent Indonéziában és Malajziában, a két érintett országban. (Szumátra egésze Indonéziához tartozik, Borneón pedig Malajzia és Indonézia osztozik, de itt található egy miniállam, az olajban gazdag Brunei is.) Ugyancsak ösztönzi a vadon pusztítását az, hogy az olajpálmák termesztése szintén komoly gazdasági előnyökkel jár, és a földművelés más ágai is visszaszorítják a természetes erdőségeket.

Az esőerdők 80 százalékát kiirtották

Szakértők szerint Malajziában és Indonéziában az esőerdők 80 százalékát már kiirtották, ezért az orángutánok élettere jelentősen visszaszorult. Ugyanakkor az állatra komoly veszélyt jelentenek a vadászok, orvvadászok, illetve az állatbefogók is, akik az orángutánokat húsukért üldözik, vagy éppen a nemzetközi állatkereskedelembe szeretnének „bekapcsolódni”. Ugyancsak veszélyeztetik az emberszabásúakat az erdőtüzek, amelyek sokszor nem szándékosak, de nagyon sok kárt okozhatnak a természetes környezetükben.
Az orángutánok fennmaradását más tényezők sem segítik: az állatok hatvan százaléka a rezervátumokon kívül él, és fogyásuk mindaddig feltartóztathatatlan lesz, amíg az állatvédelmi törekvések nem jutnak eredményre – vélekedik a WWF. A szervezet azon igyekszik, hogy minél több területet, élőhelyet őrizzenek meg az orángutánok számára, illetve visszaszorítsák a vadászatot a magántulajdonban lévő területeken.

Lassú az orángutánok szaporodása

A természet sem játszik az állatvédők kezére: a nőstény orángutánok ugyanis 12 éves korukban válnak termékennyé, és körülbelül 40 évig élnek. Ugyanakkor az övék a leglassúbb reprodukciós ciklus a nagy emberszabásúak között, minthogy a szülések között átlagosan 8 év telik el.

Forrás: National Geographic